Egy versblog születéséhez

"Úgy tűnik az emlék mint egy röpke álom
Hullócsillagként szállt el az ifjúságom"

E versek melyek viszontagságos életemnek szenvedéseiből fakadtak. Azoknak a meg emlékezését hívom fel rám, akik legközelebb állanak hozzám. Hogy szívleljék meg benne mind azt amit Isten dicsőítésére, és e gyarló élet ostorozására tettem. Melynek mindig számkivetett gyermeke voltam.

1906. február 5én.
Vinkler Dezső

Anyai dédapám, Vinkler Dezső verseit szeretném elétek tárni, melyekhez nemrég sikerült hozzájutnom egy megsárgult, elkopott könyvecske formájában, amit 1906-tól egészen a halálát megelőző évig, 1957-ig vezetett.
A dédanyám, Lányi Ilona által csak "Fűzfapoétaként" aposztrofált Dezső leginkább istenversekben, a szülői ház és a táj szeretetében, valamint fiatalságának korai elvesztésében lelt rá főbb témáira. Sajnos csak igen keveset tudok életéről, természetéről, hányattatásairól.
Ezt a kutatást - ha mondhatok ilyet - kissé "interaktivan", ennek a blognak a segitségével, versei megismertetésével szeretném véghezvinni Veletek, olvasókkal együtt.
Remélem, hogy a képei és gondolatai iránt érdeklődők örömet találnak majd ezekben a borongós, gyakorta könyörgéssé lényegülő költeményekben. Én magam nagyon jól fogok szórakozni. :)

Tartsatok velem!

- Noir